A kis lilik és védelmi helyzete


Üdvözlet, adatok A kis lilik A projekt céljai Helyszín Akciók Eredmények Elérhetőség, linkek	A kis lilik (Anser erythropus) A kis lilik a nagytermetű ludaknál valamivel kisebb, alapvetően barnás színezetű lúdfaj. Palearktikus elterjedésű, az északi sarkkör környékén a tundra-zónában költ észak-Fennoskandiától Észak-Szibériáig. Fészkelőhelye tipikusan alacsony fekvésű nyílt tundra vagy törpecserjés erdős tundra, míg jellemző táplálkozóhelye a sásos mocsarak vagy lápok, tavak sásos szegélyei. Vonulás közben a faj előnyben részesíti az alacsony növésű sós mocsarakat, tengerparti réteket (Észak-Norvégia, Nyugat-Finnország, Észtország) és természetes-természetközeli sztyeppeket (pl. Magyarország). A természetes vonuló- és telelőhelyek többségének átalakításával a faj táplálkozóterülete jelenleg főként mezőgazdasági területeken van.	Kis lilik (alulról a második) a hozzá hasonló nagy lilikek csapatában (© Jari Kostet)
Lúdcsapat a hortobágyi pusztán (© dr. Kovács Gábor) Lúdcsapat havas szántón (© Szilágyi Attila)	A kis lilik vonulása és védelme Az őszi vonuláskor a fennoskandináviai kis lilik-populáció több mint fele az európai útvonalat követi a balti államokon keresztül Magyarországra, és tovább délre az Észak-Görögországban és Északnyugat-Törökországban levő telelőhelyekre (pl. az Evrosz folyó deltájába). A jelen projekt az európai útvonalat használó állományra koncentrál. Az európai útvonal globálisan az egyetlen vonulási út, mely a költőhelyektől a telelőhelyekig teljes mértékben ismert. A kis lilikek a költőhelyekről általában szeptember közepén érkeznek Magyarországra, és innen novemberben vonulnak tovább görögországi és törökországi telelőhelyeikre, ám enyhébb teleken át is telelhetnek nálunk. Visszafelé márciusban érkeznek és áprilisig maradnak Magyarországon. Összességében így a skandináviai populáció az év egynegyedét (kb. egy hónap tavasszal, két hónap ősszel) tölti Magyarországon. Hazánkban a faj legtöbb megfigyelése a Hortobágyról származik, de több esetben észlelték a fajt Biharugrán, Kardoskúton és a Fertő-tó környékén is. A kis lilik az egyetlen északi lúdfaj, melynek állománya csökken és veszélyeztetett helyzetben van. A faj vonulásának fő iránya – a többi, főként délnyugati irányba, azaz Nyugat-Európába vonuló fajjal szemben – a déli-délkeleti irányokba, Kelet-Európába esik, ahol sem a vizes élőhelyek védelme, sem pedig a vadászat ellenőrzése nem áll olyan szinten, mint Nyugat-Európában. A kis lilikkel kapcsolatos vizsgálatok eredményei szerint az állomány-fogyatkozás legfontosabb tényezője a felnőtt madarak mortalitása (halálozása), melynek közvetlen oka a vadászat illetve orvvadászat. A faj szerepel a Madárvédelmi Irányelv (79/409/EEC) I. függelékében. Az Európai Bizottság Nemzetközi Akciótervet dolgozott ki a fajra, melyben a kulcsterületek meghatározása és felmérése kapta a legmagasabb prioritást. További magas prioritású akció a fontosabb élőhelyek jogi védettségének elősegítését, a vadászati nyomás csökkentését, az élőhelyek kezelését és elvesztésük megakadályozását a vonuló- és telelőterületeken. A jelen projekt a nemzetközi Akciótervben prioritásként meghatározott védelmi intézkedéseket célozza végrehajtani. A kis lilik védelmét célzó LIFE-Nature projekt már megvalósításra került Finnországban 1997 és 2002 között (LIFE97NAT/FIN/4098), melyben lényeges ismereteket szereztünk a faj helyzetéről és vonulási rendszeréről, a finnországi vonulóhelyek védettek lettek, rajtuk kezelések indultak és monitorozásra kerültek. A finn (WWF Finland) és norvég (BirdLife Norway) munkacsoportok 1994 óta közös programot folytatnak a vonuló és telelőhelyek felderítésére és védelmére. Ennek keretében sor került a fennoskandináviai, a Jamal-félszigeti (Nyugat-Szibéria) és Tajmir-félszigeti (Közép-Szibéria) állományokba tartozó kis lilikek gyűrűzésére és műholdas nyomonkövetésére.	Kislilik-csapat (© Petteri Tolvanen) Lúdcsapat halastón (© Szilágyi Attila)
	A kis lilik helyzete A faj kritikus helyzetben van, a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) leginkább fenyegetett, a kipusztulás által közvetlenül veszélyeztetett (Critically Endangered) kategóriájában szerepel, Magyarországon fokozottan védett (eszmei értéke 500 000 Ft). A faj valaha az egész szubarktikus Eurázsiában elterjedt volt, de mára csak erősen elszigetelt állományok maradtak fenn. A világállomány, melynek becsült nagysága 22 000 – 27 000, genetikailag is két állományra, a Tajmir-félszigettől K-re és Ny-ra fészkelő populációkra különül. A nyugati állományoktól is jelentősen elkülönül a skandináviai populáció, mely Norvégiában, Finnországban mindössze 20-30 költőpárból, míg Oroszországban ismeretlen, de néhány tíznél nem nagyobb számú költőpárból áll. Minden kislilik-populációban negatív trendet (csökkenést) mutattak ki. A skandináv populációban az elmúlt években az éves csökkenési rátát 5% körülire becsülték. A fogyatkozás a vonulóterületeken is kimutatható; míg az 1960-as, 70-es években az ezres példányszámú kislilik-csapatok nem számítottak ritkának, az utóbbi években az egy évben észlelt maximum egyedszámok nem haladták meg a hatvanat, de általában 30-40 példány körül mozogtak. A skandináv állomány már most olyan kicsi, hogy a kipusztulás szélén van. Jósolhatatlan események, például egymás után több kedvezőtlen időjárású év az egész fennoskandináviai populáció kipusztulásához vezethet, s ezért sürgős intézkedésekre van szükség a hatékonyabb védelem érdekében.	Kislilik-pár (© Ari Leinonen)
	A fajt fenyegető hatások 1. Vadászat és orvvadászat miatti magas mortalitás Habár a kis lilik az elterjedési terület minden országában, Azerbajdzsánt és Kínát kivéve védett, a jelölt madarak megfigyelései alapján a vadászat/orvvadászat miatti mortalitási ráta 30-50%-os is lehet. A helyzet azonban a valóságban valószínűleg még rosszabb, tekintve, hogy a védett fajok egyedeinek lelövéseit jelentős részben eltitkolják. Így, hiába, hogy a faj költési sikere (szaporulata) az északi lúdfajokra jellemző, a populáció továbbra is gyorsan csökken. 2. Élőhelyvesztés a vonuló- és telelőhelyeken Az elmúlt évtizedekben a vonuló- és telelőhelyeken jelentős élőhelyvesztés következett be. A természetes sztyeppek (hagyományos táplálkozóhelyek) művelésbe vonásával, a vizes területek (éjszakázóhelyek) lecsapolásával így az egyedeket szuboptimális vagy kevésbé biztonságos élőhelyekre kényszerülnek. 3. Emberi zavarás Az emberi tevékenységek, pl. a közlekedés, turizmus (horgász/halász turizmus, madármegfigyelés), mezőgazdaság és vadászat komoly zavarással járhat és hatására a ludak elhagyhatják az általuk kedvelt területeket. A gyakori zavarás esetén csökkenhet a madarak kondíciója és nagyobb mortalitási veszélynek lehetnek kitéve. 4. Ismerethiány A kis lilik ritka és ennek következtében kevéssé ismert faj; pl. ismereteink még mindig hiányosak a vonulási útvonalakat, a vonuló- és telelőhelyeket és ezek védelmét, a viselkedési és szociális szokásokat stb. illetően. További természetvédelmi kutatásokra és monitoringra van szükség.	Észak-Kazahsztánban orvvadászat áldozatául esett fiatal és öreg kis lilikek (© Petteri Tolvanen)

A kis lilik (Anser erythropus)

A kis lilik a nagytermetű ludaknál valamivel kisebb, alapvetően barnás színezetű lúdfaj. Palearktikus elterjedésű, az északi sarkkör környékén a tundra-zónában költ észak-Fennoskandiától Észak-Szibériáig. Fészkelőhelye tipikusan alacsony fekvésű nyílt tundra vagy törpecserjés erdős tundra, míg jellemző táplálkozóhelye a sásos mocsarak vagy lápok, tavak sásos szegélyei. Vonulás közben a faj előnyben részesíti az alacsony növésű sós mocsarakat, tengerparti réteket (Észak-Norvégia, Nyugat-Finnország, Észtország) és természetes-természetközeli sztyeppeket (pl. Magyarország). A természetes vonuló- és telelőhelyek többségének átalakításával a faj táplálkozóterülete jelenleg főként mezőgazdasági területeken van.

Kis lilik (alulról a második) a hozzá hasonló nagy lilikek csapatában
(© Jari Kostet)

Lúdcsapat a
hortobágyi pusztán
(© dr. Kovács Gábor)

Lúdcsapat havas szántón
(© Szilágyi Attila)

A kis lilik vonulása és védelme

Az őszi vonuláskor a fennoskandináviai kis lilik-populáció több mint fele az európai útvonalat követi a balti államokon keresztül Magyarországra, és tovább délre az Észak-Görögországban és Északnyugat-Törökországban levő telelőhelyekre (pl. az Evrosz folyó deltájába). A jelen projekt az európai útvonalat használó állományra koncentrál. Az európai útvonal globálisan az egyetlen vonulási út, mely a költőhelyektől a telelőhelyekig teljes mértékben ismert.

A kis lilikek a költőhelyekről általában szeptember közepén érkeznek Magyarországra, és innen novemberben vonulnak tovább görögországi és törökországi telelőhelyeikre, ám enyhébb teleken át is telelhetnek nálunk. Visszafelé márciusban érkeznek és áprilisig maradnak Magyarországon. Összességében így a skandináviai populáció az év egynegyedét (kb. egy hónap tavasszal, két hónap ősszel) tölti Magyarországon. Hazánkban a faj legtöbb megfigyelése a Hortobágyról származik, de több esetben észlelték a fajt Biharugrán, Kardoskúton és a Fertő-tó környékén is.

A kis lilik az egyetlen északi lúdfaj, melynek állománya csökken és veszélyeztetett helyzetben van. A faj vonulásának fő iránya – a többi, főként délnyugati irányba, azaz Nyugat-Európába vonuló fajjal szemben – a déli-délkeleti irányokba, Kelet-Európába esik, ahol sem a vizes élőhelyek védelme, sem pedig a vadászat ellenőrzése nem áll olyan szinten, mint Nyugat-Európában. A kis lilikkel kapcsolatos vizsgálatok eredményei szerint az állomány-fogyatkozás legfontosabb tényezője a felnőtt madarak mortalitása (halálozása), melynek közvetlen oka a vadászat illetve orvvadászat.

A faj szerepel a Madárvédelmi Irányelv (79/409/EEC) I. függelékében. Az Európai Bizottság Nemzetközi Akciótervet dolgozott ki a fajra, melyben a kulcsterületek meghatározása és felmérése kapta a legmagasabb prioritást. További magas prioritású akció a fontosabb élőhelyek jogi védettségének elősegítését, a vadászati nyomás csökkentését, az élőhelyek kezelését és elvesztésük megakadályozását a vonuló- és telelőterületeken. A jelen projekt a nemzetközi Akciótervben prioritásként meghatározott védelmi intézkedéseket célozza végrehajtani. A kis lilik védelmét célzó LIFE-Nature projekt már megvalósításra került Finnországban 1997 és 2002 között (LIFE97NAT/FIN/4098), melyben lényeges ismereteket szereztünk a faj helyzetéről és vonulási rendszeréről, a finnországi vonulóhelyek védettek lettek, rajtuk kezelések indultak és monitorozásra kerültek. A finn (WWF Finland) és norvég (BirdLife Norway) munkacsoportok 1994 óta közös programot folytatnak a vonuló és telelőhelyek felderítésére és védelmére. Ennek keretében sor került a fennoskandináviai, a Jamal-félszigeti (Nyugat-Szibéria) és Tajmir-félszigeti (Közép-Szibéria) állományokba tartozó kis lilikek gyűrűzésére és műholdas nyomonkövetésére.

Kislilik-csapat
(© Petteri Tolvanen)

Lúdcsapat halastón
(© Szilágyi Attila)

A kis lilik helyzete

A faj kritikus helyzetben van, a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) leginkább fenyegetett, a kipusztulás által közvetlenül veszélyeztetett (Critically Endangered) kategóriájában szerepel, Magyarországon fokozottan védett (eszmei értéke 500 000 Ft). A faj valaha az egész szubarktikus Eurázsiában elterjedt volt, de mára csak erősen elszigetelt állományok maradtak fenn. A világállomány, melynek becsült nagysága 22 000 – 27 000, genetikailag is két állományra, a Tajmir-félszigettől K-re és Ny-ra fészkelő populációkra különül. A nyugati állományoktól is jelentősen elkülönül a skandináviai populáció, mely Norvégiában, Finnországban mindössze 20-30 költőpárból, míg Oroszországban ismeretlen, de néhány tíznél nem nagyobb számú költőpárból áll.

Minden kislilik-populációban negatív trendet (csökkenést) mutattak ki. A skandináv populációban az elmúlt években az éves csökkenési rátát 5% körülire becsülték. A fogyatkozás a vonulóterületeken is kimutatható; míg az 1960-as, 70-es években az ezres példányszámú kislilik-csapatok nem számítottak ritkának, az utóbbi években az egy évben észlelt maximum egyedszámok nem haladták meg a hatvanat, de általában 30-40 példány körül mozogtak.

A skandináv állomány már most olyan kicsi, hogy a kipusztulás szélén van. Jósolhatatlan események, például egymás után több kedvezőtlen időjárású év az egész fennoskandináviai populáció kipusztulásához vezethet, s ezért sürgős intézkedésekre van szükség a hatékonyabb védelem érdekében.

A fajt fenyegető hatások

1. Vadászat és orvvadászat miatti magas mortalitás

Habár a kis lilik az elterjedési terület minden országában, Azerbajdzsánt és Kínát kivéve védett, a jelölt madarak megfigyelései alapján a vadászat/orvvadászat miatti mortalitási ráta 30-50%-os is lehet. A helyzet azonban a valóságban valószínűleg még rosszabb, tekintve, hogy a védett fajok egyedeinek lelövéseit jelentős részben eltitkolják. Így, hiába, hogy a faj költési sikere (szaporulata) az északi lúdfajokra jellemző, a populáció továbbra is gyorsan csökken.

2. Élőhelyvesztés a vonuló- és telelőhelyeken

Az elmúlt évtizedekben a vonuló- és telelőhelyeken jelentős élőhelyvesztés következett be. A természetes sztyeppek (hagyományos táplálkozóhelyek) művelésbe vonásával, a vizes területek (éjszakázóhelyek) lecsapolásával így az egyedeket szuboptimális vagy kevésbé biztonságos élőhelyekre kényszerülnek.

3. Emberi zavarás

Az emberi tevékenységek, pl. a közlekedés, turizmus (horgász/halász turizmus, madármegfigyelés), mezőgazdaság és vadászat komoly zavarással járhat és hatására a ludak elhagyhatják az általuk kedvelt területeket. A gyakori zavarás esetén csökkenhet a madarak kondíciója és nagyobb mortalitási veszélynek lehetnek kitéve.

4. Ismerethiány

A kis lilik ritka és ennek következtében kevéssé ismert faj; pl. ismereteink még mindig hiányosak a vonulási útvonalakat, a vonuló- és telelőhelyeket és ezek védelmét, a viselkedési és szociális szokásokat stb. illetően. További természetvédelmi kutatásokra és monitoringra van szükség.